- Tetoválás úgy készül, hogy a tetováló mester steril eszközök segítségével (tetováló gép, tű) festékanyagot juttat a kliens bőrébe. A gép minden szúrás alkalmával egy csepp speciális oldhatatlan tintát juttat a bőrbe. Valójában a bőr második rétegébe kerül a festék. Itt a festék minimális kopással, roncsolódás nélkül maradhat meg az egyén egész életén keresztül. 

A tetoválás elkészítése előtt és során, kiemelt figyelmet kell fordítani a sterilitásra!

 

 

 

- Milyen lépései vannak?

 

 

 

A "tattoo" szó a tahiti "tatu" szóból származik,aminek a jelentése: nyomot hagyni valamin. Egyes állítások szerint a tetoválást már i.e. 1200évvel ezelőtt is használták. A tetoválás mindig fontos szerepet töltött be szertartásokban és a hagyományokban. A borneói asszonyok csipkekesztyűhöz hasonló mintákat viseltek alkarjukon. Ennek egy eladósorban lévő lánynál nagy jelentősége volt,előnyös házasságkötése szempontjából. A csukló és az ujjak körüli tetoválás a hit szerint megvédett a betegségtől. Régen valamely törzshöz, társadalmi osztályhoz, manapság inkább bandákhoz, szervezetekhez tarozást vagy életfelfogást fejez ki. Az ősi hit, hogy a tetoválás viselője magában hordozza az azt ábrázoló állat szellemét. A tigris, cápa és a ragadozó madarak mind a vadságot, a kegyetlenséget szimbolizálják. Az írott történelem szerint a legkorábbi tetoválások Egyiptomban, a nagy piramisok építése idején készültek. 

 

Az arab, perzsa, görög, és krétai kultúrán keresztül jutott el Kínába i.e. 2000 körül. A görögök felderítőik azonosítására és rangjuk jelzésére, a rómaiak pedig bűnözőik és rabszolgáik megjelölésére használták. Az Ainu nép társadalmi rangjuk szerint viselt tetoválást. A Dayak harcosok a levágott fejek számának függvényében viselhettek tetoválásokat. Polinéziában így jelölték a különböző közösségek, családok tagjait és azok rangját. A Polinézek hozták a tetoválás művészetét Új-Zélandra, ahonnan az arctetoválás az u.n. Moko származik, melyet ma is használnak. 

 

Bizonyos népek családjuk címerét viselték magukon. A Normann partraszállás után, mivel ők lenézték a tetoválást, évszázadokra eltűnt a nyugati kultúrából. Mialatt nyugaton csökkent a tetoválás jelentősége, Japánban egyre erősödött. Először csak a bűnösök megjelölésére használták. Aki először követett el bűnt, annak húztak egy vonalat keresztben a homlokán. A másodiknál hozzátetováltak egy boltív szerű vonalat, a harmadiknál még egy vonalat. Ezután a tetoválás esztétikai szerepet is kapott. A Japánok sajátos viseleti stílusa 1700 körül alakult ki. Egyedül a királyi család tagjainak volt szabad díszes ruhát hordani. Ennek következtében a középosztálybeliek díszes, egésztestes tetoválásokkal ékesítették magukat ruha helyett. A nyugati kultúrába csak az 1600-as évek végén tért vissza a tetoválás egy tengerésznek köszönhetően. William Dampner egyik felfedezőútjáról magával hozott egy teletetovált Polinéz férfit Giolo Herceget, aki nagy szenzációt keltett Londonban. Visszatérve egy ilyen útról ő is elhozott egy tetovált Polinézt, Omai-t. Hamarosan a felsőosztálybeliek apró tetoválásokkal díszítették magukat, természetesen csak diszkrét helyeken. Rövid időn belül divat lett a tetoválás, ám széles körű elterjedése hosszabb időt vett igénybe. A kezdeti időben kézzel végezték a műveletet, 1891-ben viszont Samuel O'Rtiley szabadalmaztatta az első tetoválógépet. A kiindulópont Edison elektronikus tolla volt, mely tűvel és tintával csinált pontokat a papírra. A korabeli tetoválógép alkatrésze volt egy tekercs, egy cső és egy tűtartó. Ezek részei a mai tetoválógépnek is. A gép szabadalmaztatása után könnyen elérhetővé vált mindenki számára a tetoválás, így a felsőbb oszály elfordulttőle.A századfordulón a tetoválás jelentősége lecsökkent. A művészek a város elhanyagoltabb negyedeiben dolgoztak. Az évszázad nagy részében a tetoválás illegális volt. A tetoválóművészek titkos szervezetekbe tömörültek, iskoláik nem voltak, ahol továbbadhatták volna tudásukat, és hirdetni is csak "szájról-szájra" tudtak. Az amerikai stílus szülőhelye a New York-i Chatham Square. Samuel O'Riely Bostonból érkezett és nyitott itt tetoválószalont. Vele dolgozott egy tanítványa Charlie Wagner, aki O'Riely 1908-ba bekövetkezett halála után, Lew Alberts-el kezdett vállalkozásba. Alberts tapétatervező volt, de művészi érzékét ügyesen használta a tetoválásban, és meghatározó alakja lett a korabeli tetováló művészetnek. 

 

Mialatt a legtöbb vidéken hanyatlásnak indult, a Catham Square-en virágkorát élte a tetoválás. A művészek gyakran feleségükre tetoválva hirdették tehetségüket. Ebben az időkben kezdett népszerűvé válni a kozmetikai tetoválás (arcpír, színes ajkak, szemhéjvonal). Az Első Világháború idején a minták főként a bátorság és a háború jelképeire korlátozódtak. A tetoválás központja áttevődött Coney Island-re. Szerte az országban nyíltak már szalonok,de főként katonai, haditengerészeti bázisok közelében. A Második Világháború után a tetoválás iránti vonzalom és bizalom erősen megrendült. Ez javarészt az 1961-ben feltűnt Hepatitis-nek köszönhető. Az újságokban rémtörténetek jelentek meg vérmérgezésről, Hepatitis-ről, és más kórokról. 

 

Az Egészségügyi Törvény megszegése miatt a Time Square és Coney Island-i tetováló szalonokat hamarosan bezárták. Ebben az időben nem volt könnyű tetoválást csináltatni New York-ban, de az emberek nem is nagyon akartak.A legjobb szalonok Philadelphia-ban és New Jersey-ben voltak, ahol még mindig legális és elfogadott volt. Hamarosan a helyzet kezdett jobbra fordulni. Lyle Tuttle jóvoltából helyre állt a bizalom a tetoválás iránt. Tuttle jóképű, érdekes ember volt, aki tudta, hogy kell használni a médiát. Főleg híres asszonyokat tetovált, nagy publicitással. Manapság a tetoválás egyre elfogadottabb, és népszerűbb, mint valaha. Minden társadalmi osztály tagja keresi a legjobb tetováló művészeket